I. FEJEZET

A dohányzás divatja
Hideg zuhany

    Mikor Kolumbus Kuba egyik kikötőjében horgonyt vetett, két matrózt küldött ki kéme-kül. Azok nagy csodálkozással jöttek vissza, hogy mit láttak ők! Vad emberek laknak az erdőkben, valami falevelet csavarnak össze, a végét meggyújtják, és csak szívják ám a füstöt szájukon be, orrukon ki, szájukon be, orrukon ki ...
    Még ilyen bolondságot sem láttak a jó matrózok!
    Sir Raleigh Walter volt egyike az elsőknek, akik az indiánok eme szokását Európában is meghonosították. Egy napon kényelmesen letelepedett a vendéglőben és rágyújtott. Jön a pincér és néz ... Néz, néz, olyat lát, amilyent még soha életében: Sir Raleigh Walter nagy füstfelhő közepén ül: előtte füst, mögötte füst, sőt még orrán-száján is jön a füst. No, ez a vendég meggyulladt! - villan fel a pincérben az ijesztő gondolat. Ijedten kap egy teli veder után, és jól nyakon önti hideg vízzel a gyanútlanul kényelmesen dohányzó vendéget.

Ilyen hideg zuhany akar lenni ez a kis füzet is.
    Senkit erőszakkal nem akarok leszoktatni a dohányzásról. Csak azt szeretném, fiam, hogy mielőtt gyanútlanul belefognál a dohányzásba, vagy ha már nagyon is benne vagy ebben a kényelmes füstölésben, olvasd el figyelmesen ezt a füzetet. Olvasás közben be fogod látni, hogy a fiatalkori dohányzással, az első ártatlannak látszó cigarettával oly felesleges terhet veszel a nyakadba, amelytől később szabadulni alig tudsz, amelyik egészségednek is árt, és haszontalan pénzkiadást is okoz. Azt az egyet akarom előtted világossá tenni, hogy a dohányzás, főként a még teljesen ki nem fejlődött fiatal szervezetre, határozottan káros, és bizonyos tekintetben hátrányosan befolyásolja erkölcsi kifejlődésedet is.
    Ha ennek tudatában mégis megmaradsz a dohányosok közt, vagy beállasz közéjük - ám tegyed. De bizonyára lesznek köztetek erősebb akaratúak is, akikre kijózanítólag fog hatni e füzet felvilágosítása, és akiknek van elég bátor-ságuk, hogy a káros közfelfogással, a dohányzás fölösleges divatjával szembeszállni is merjenek.

"Hiszen mindenki dohányzik!"

    Appenzell tartomány krónikájában ezt olvassuk: ,,Ebben az 1653. esztendőben kezdtek el Appenzellben először dohányozni. Ez eleinte igen furcsának tűnt fel az emberek előtt, úgy, hogy a gyermekek az utcán utána szaladtak a dohányosoknak, és az emberek újjal mutogattak mindenütt reájuk. Mindazokat, akik dohányt szívtak, törvény elé idézték és megbüntették, és a kocsmárosoknak és elöljáróknak eskü alatt meghagyták, hogy a dohányzókat jelentsék föl."
    Oroszországban egy ideig olyan törvény is volt életben, amely szerint a dohányosoknak le kellett vágni az orrukat.
    Hja - mondod, - ez régen volt! Ma már szegény és gazdag, ifjú és öreg, falusi és városi, európai és ázsiai egyaránt szívnak. Úton-útfélen füstöl ezernyi ember. Sőt már azon sem akadnak meg az emberek, ha nők eresztgetik ajkuk közül az illatos füstfelhőket. Hogy ne is beszéljünk arról a mindennapi látványról, amikor az iskola után elemista csöppségek keresgélik elő táskájukból az ügyesen eldugott cigarettájukat. Hiszen ma már mindenki dohányzik! - mondod, és azonnal levonod a következtetést: Hát akkor én miért ne?!

    Hát, hogy ma mindenki dohányzik? - no, ehhez is szó fér. Igen sok komoly férfiút ismerhetsz, aki rácáfol erre az állításodra.
    De hát tény, hogy a dohányzás ma igen elterjedt divat!
    Ez azonban nem változtat azon a másik tényen, hogy mielőtt egy komoly fiú valami szokást elkezdene, megnézi, hogy az a szokás - ha még annyian hódolnak is neki! - hasznos-e rám, vagy káros. És ha arra az eredményre jutok, hogy a dohányzás divatja - diákkorban elkezdve - káros az egészségemre, káros reám gazdaságilag is, de bizonyos tekintetben káros helyes erkölcsi fejlődésemre is, akkor ugyancsak megfontolom, hogy fiatalon én is beálljak-e ennek az elterjedt divatnak előbb utánzói, később rabszolgái közé.

Divat

    Az egész dohányzás tehát csak divat! Szokás! (Mindenesetre rossz divat, és természetellenes szokás. ) No erre még nem gondoltál. Azt hitted, hogy a dohányzás valóságos életszükséglet, akárcsak az evés vagy alvás. Hogy nélküle az emberiség meg sem lehetne ... És most azt hallod: bizony ez csak szokás, utánzás, mint a diákok közt is egyik évben a magas gallér járja, utána a puha gallér, aztán a dupla gallér, majd ismét a kihajtott gallér, a Petőfi-gallér, stb. Egyik kitalálja, százan pedig utána csinálják.
    Mindenekelőtt is úgy illik, hogy bemutassam neked a kis gonosztevőt (ha ugyan oly szerencsés vagy, hogy titkos szippantásokból nem ismernéd). Nos tehát: a dohány Linné rendszerében az ötödik sereg első rendjébe tartozó, hosszúszárú, nagy levelű, tojásdad csészéjű, egyszerű bibeszárú, nyári növény. Így ni! Most már bemutattam! A dohányt 1520-ban a spanyolok fedezték fel Tabago szigetén. 1560-ban Nicot János hozta Franciaországba, s innen kapta hivatalos nevét: ,,Nicotiana Tabacum".
    Amerika felfedezése előtt (tehát évezredekig!) mitsem tudtunk a dohányzásról. És az emberek mégis csak éltek s egészségesek voltak, úgy-e? Amerika felfedezői hozták be közénk a művelt Európába. Ők meg a vad indiánoktól tanulták el.
    Ennek a műveletlen néptörzsnek szokását tette azután magáévá a művelt Európa!
    Hogy kezdetben csak divat, csak utánzás a dohányzás, és éppen nem természeti szükséglet, legjobban mutatja a fiatal dohányzók példája. Hiszen, ugye, alig ismersz fiút, aki - ha otthon megengedték neki - olyankor dohányzik, mikor senki sem látja. Pedig, ha olyan nagyon szükséges a dohányzás, vagy ha annyira jólesik, hát miért csak mások előtt gyújt rá? Miért csak akkor, ha társai is látják, akiknek arcáról aztán mohón olvassa le, hogy vajon milyen ,,hatást" ért el előttük!
    Sajnos azonban, mint minden divatnak, ennek is igen nagy vonzóereje van. A fiatalember lépten-nyomon tapasztalja, hogy felnőttek szájában ott füstöl a szivar. Dohányozni és felnőttnek lenni - előtte szinte egy fogalmat jelent, és minthogy társai előtt ő is igen szeretne már felnőtt számba menni, egész természetesen nyúl a dohányzás után, ami az ő rövidlátása előtt a férfiasság első ismertetőjele.

Kultúraellenes divat

    A dohányzás nem hiába kultúrátlan néptörzstől átvett divat - maga is ellensége a kultúrának. Nézz szét a modern világ technikai remekei közt, vajon mi kellett ezeknek létrehozásához? Ugye egészséges agyvelő, és erőteljes, munkára képes idegrendszer. Szinte azt mondanám, hogy az egész modern technikai kultúra hordozója az emberiség erős idegrendszere. És amint erős, munkaképes emberek kellettek a mai kultúra felépítéséhez, azok kellenek annak fenntartásához, továbbfejlesztéséhez is! Minthogy pedig a dohányzás gyengíti az ifjúság idegeit, ezáltal ellensége a kultúrának, amelynek nagy szüksége lenne a jövőben is az ifjak egészséges idegzetére.
    A szabadság szent eszméje senkinek sem imponál jobban, mint az ifjúnak. De akkor, mielőtt egy fiú beállana a dohányzók közé, fontolja meg, hogy az ember annál többet veszít szabadságából, minél több szükséglete van! Fontold meg te is, hogy a dohányzók, már azáltal, hogy dohányoznak, szabadságuk egy részét már elvesztették, mert újabb, fölösleges, de annál zsarnokibb szenvedélynek szegődtek engedelmes szolgáivá! Minél kevesebb igénye van valakinek, annál jobban boldogul az életben.
    A fiúknál meg annyi bűnalkalom is adódik a dohányzásból! Minthogy árt nekik, szüleik tiltják. A dohányzó fiú tehát engedetlenné lesz, és ha tettéről faggatják, egy-kettőre kész a hazugsággal is. Tehát a dohányzás képmutatáshoz is szoktat. Azután meg a dohányzás pénzbe is kerül. A fiú vagy a cigarettát lopja, vagy a pénzt hozzá. És ha van is pénze, más, hasznosabb élvezetektől vonja el az összeget. Szabad idejét is erre fecsérli, míg okosabb társai szórakoznak és testüket edzik. Neki a játék is kevésbé ízlik. Persze érthető! Hiszen keze nem olyan biztos már, mint azelőtt, szeme gyöngébb, lélegzése zavart, rendszertelen. És mindennek mi az oka? A meggondolatlanul kézbevett első cigaretta! Mert a dohányzás komolyan árt az egészségnek is.